Kedves Olvasó!
Lassan már nyolc éve írok verseket.....
Nyolc bohókás, és kemény éve. Az, hogy mi késztetett erre a merészségre, még ma sem tudom. Annyi bizonyos, hogy rengeteg olyan élmény ért az évek során, amelyeket képtelen voltam magamban tartani. Emberek vagyunk, s akarva, akaratlanul érzelmeink irányítanak minket. Heves, mély érzések ezek, melyek befolyásolják döntéseinket, hétköznapjainkat, meghatározzák jelenünket, feledhetetlenné teszik múltunkat. Köszönöm, hogy ellátogattál erre az oldalra, s kívánom, hogy az itt töltött percek sohase váljanak fölöslegessé. Ha sikerül verseimnek mosolyt csalni arcodra, vagy fölfedezed benne önnön érzéseid, már azt mondom: megérte. Ha nevem már rég elfeledted, de egy-két kósza mondat még eszedbe jut verseimből, én boldog leszek, mert nagyobb öröm nem is érhet annál, mint, hogy adhattam neked, s ezáltal én is több lettem.
Üdvözlettel: Iványi Mónika